Új kor, új lehetőségek

Az Assassin’s Creed III fejlesztése már több mint három éve zajlik, s noha két játék is megjelent a második részt követően, az igazi folytatásnak mégiscsak ez tekinthető, hiszen a fejlesztők a játék minden lehetséges pontján igyekeztek finomítani, hasznosítva az elmúlt időben szerzett tapasztalatokat. Technikai szempontból az egyik fontos újítás, hogy a grafikusmotort alaposan átírták, ami így már képes óriási, akár ezer katonát felvonultató csaták bemutatására is, de ugyanakkor kidolgozott arcokat jelenít meg közelről, valamint a több ezer új animáció összefűzése sem jelent problémát.

A Ubisoft szinte semmit nem tartott meg a korábbi játékokból, ami azt jelenti, hogy a főhősünk repertoárját a nulláról építették fel, de erre szükség is volt a játék helyszínéből kiindulva. Ezúttal már nem csak városi környezetben kell elintéznünk a célpontjainkat, hanem a Bostont és New Yorkot körülvevő vadonban is, így alkalomadtán fákat és hegyszirteket megmászva kell eljutnunk a célunkhoz, valamint ugyanitt mellékküldetéseket is felvehetünk a specializálódott csoportok vezetőitől, és vadászhatunk, hogy nyersanyagokhoz vagy felszerelésekhez jussunk. A vadregényes Frontier másfélszer nagyobb, mint a Brotherhoodban bejárható terület, s a játék mintegy 33 százalékát tartalmazza, ráadásul az évszakokkal a terepviszonyok is változnak majd.

 

Indián vér

Új főhősünket Connornak, indián nevén Ratohnhake:tonnak (Ra-doon-ha-gay-doo) hívják, az apja angol származású, míg édesanyja amerikai őslakos. A játék során láthatjuk majd fiatalabb éveit, amit a mohawk törzzsel töltött -- a békés, valószínűleg a kezelés megismertetésére szánt időt azonban egy tragédia szakítja meg: a törzs összetűzésbe keveredik a telepesekkel, akik válaszcsapásként felégetik a táborukat. Connor életében ez egy sorsfordító pillanat, hiszen megesküszik, hogy az igazságtalanság és az elnyomás ellen fog küzdeni.

Connor személyes története mellett természetesen fontos szerepet játszik majd az amerikai függetlenségi háború is, melynek hátterében a templomosok és az assassinok állnak. A fejlesztők igyekeznek úgy bemutatni a két felet, hogy távol maradjanak a jó és gonosz végletektől, s valahol a kettő közötti szürke sávban ábrázolják a két szemben álló frakciót és érdekeiket. Egyszóval nem minden angol vérszomjas gyilkos, és nem minden telepes békés teremtmény.

A történet az 1753-tól 1783-ig terjedő időszakot mutatja be, melynek során a háború minden fontosabb eseményét első kézből élhetjük át. Láthatjuk majd például a nagy New York-i tűzvészt, meglátogatjuk Washington Valley Forge-ban állomásozó seregét, számos csatában vehetünk részt, illetve találkozhatunk majd több híres személyiséggel is, köztük George Washingtonnal, Benjamin Franklinnel és Charles Lee-vel, de hogy ők pontosan milyen szerepet játszanak, azt még nem tudni -- ami viszont biztos, hogy Desmondról most sem feledkeztek meg. Noha a fejlesztők azt egyelőre nem árulták le, hogy min dolgozik az egykori csapos, azt megtudtuk, hogy már a 3.0-s verziószámot viselő Animus-adatbázist használja, illetve több puzzle-szekciót kell teljesítenünk, hogy előregörgessük a történet ezen részét.

A Ubisoft 2,5 órányi átvezető videót készített, amit valódi színészek közreműködésével rögzítettek, a játékban megjelenő helyszínekhez hasonló díszletek között, hogy maximális legyen a beleélés, s még jobbak az alakítások, sőt amerikai őslakosokat is felkértek az indián szövegek megalkotása során, hogy ezen a téren is a lehető leghitelesebb legyen a program.

 

Fegyverbe!

Az animációk mellett a Ubisoft a harcrendszer nagy részét is kidobta, a céljuk ugyanis az, hogy az egyik pontból a másikba való eljutás során tapasztalt légies könnyedség és gyorsaság érzése az összecsapások során is jelen legyen. A harc így az eddigieknél tempósabb, folyamatosan mozgásra kényszerítve a játékosokat, valamint nem a védekezés, majd az ellencsapás rutinját kell követünk, hanem most már a mi kezünkben van az irányítás, s elvárt, hogy inkább támadjunk.

Connornak két állandó fegyvere van, az egyik a sorozat védjegyének számító rejtett penge, a másik pedig a fejszéje. Ezeket használva látványos kombókat tud bemutatni, és egyszerre két támadást is háríthat, ha pedig még halálosabbak akarunk lenni, bevethetjük a többi felszerelésünket is, például a pisztolyunkat (a célzás automatikus), illetve ha úgy adódik, emberi pajzzsal védekezhetünk, s valamilyen formában társaink is lesznek.

A Ubisoft azt szeretné, hogy nem csak a felfedezésre koncentráló szekciókban, hanem a csatákban is folyamatosan mozgásban legyünk, így már lehetőség van arra, hogy futás közben végezzünk a menekülő ellenfelünkkel, sőt, egy levegőből érkező támadás után lendületünket megtartva futhatunk tovább, ugyanakkor fordított esetben, mikor nekünk kell nyúlcipőt húzni, könnyebben tudunk navigálni a helyszíneken, könnyűszerrel kerülgetve akár a mozgó objektumokat is, azok fölött átugorva, vagy alattuk átcsusszanva.

A küldetésekkel egyébként szakaszosan lettek kialakítva, checkpoint rendszerrel ellátva, az egész pedig a szinkronizációhoz kapcsolódik. Minél hatékonyabban végezzük el az adott feladatot, a képernyő sarkán található sáv annál jobban telik meg, aminek egyenes következménye, hogy több tapasztalati pontot kapunk. Egy-egy küldetés során megszabott mennyiségű XP-t szerezhetünk, s ha nem sikerülne mindet összegyűjteni, később újra próbálkozhatunk. Továbbá fontos még az is, hogy nyugodtabban közlekedhetünk, hiszen az ismertségi mutatónak már nincs olyan nagy hatása arra, miként reagálnak a jelenlétünkre az NPC-k, de persze ha sok bajt okozunk, üldözőbe fognak venni.

 

 

A játék főhőse, Altair elismert mestere volt "szakmájának", ám legutolsó küldetése kudarccal ért véget: nem sikerült likvidálnia a templomosok vezetőjét. Robert de Sablét, és megszerezni a lovagrend legendás kincsét. Emiatt legalacsonyabb rangúvá (uninitiated, "be nem avatott", magyarul zöldfülű) fokozták le. Az Assassinok vezetője, Al Mualim azonban ad neki egy esélyt: el kell mennie a Szentföldre, és megölni kilenc embert, akik a harmadik keresztes hadjárat által keltett ellenséges érzületet mélyítik el, és használják ki saját céljaikra. Ha a feladat elvégeztetik, a régió visszanyerheti stabilitását és békéjét.

1191-ben járunk. A játék kezdetekor Oroszlánszívű Richárd éppen visszafoglalta Akka városát a szaracénoktól, és amint a kikötővárosban stabilizálták jelenlétüket, a keresztesek délnek indulnak, Jeruzsálem felé, hogy visszahódítsák azt az egyháznak. A szent várost Saladin uralja, és esze ágában sincs még egy vereséget elszenvedni, így Arsuf erődjének romjainál áll lesben, hogy hátba támadja Richárd király erőit.

Miközben a két uralkodó és seregeik egymással vannak elfoglalva, a Szentföld a despoták játszóterévé vált, akik, elfoglalva a kulcspozíciókat, zsarnokoskodnak és ármánykodnak. Ebbe a kaotikus helyzetbe érkezik hősünk, hogy a legmegátalkodottabb önkényurakat eltávolítsa. A feladat végrehajtásakor azonban rájön, hogy a kilenc komát nemcsak személyes érdekek motiválják: valamiféle titkos társaság tagjai, egy olyan társaságé, melyet az assassinok jól ismernek. Céljuk nem az anyagi haszonszerzés - ám hogy mi, és azt hogyan akarják megvalósítani, minderre már neked kell fényt derítened a játékban.

 

 

 

 

 

Assassins Creed Brotherhood

 

 

 

 

„2012, Monteriggioni. A Templomosok ismét menekülésre kényszerítettek minket, így egy olyan helyre megyünk, ahol még sohasem jártam. Este van és sötét, az út hosszú, a gondolatok nyomasztóak… Furcsa minden. Minden, ami körülvesz; ismerősek a falak, a lépcsők, és maga az egész kisváros. De jobban belegondolva, mintha már jártam volna itt. Igen, tisztul a kép; az Animus Ezio bőrébe bújva tárta elénk ezt a helyet és még meg annyi más, korábban futurisztikusnak képzelt emlékképet. Amióta a rendszert használom, valahogy már többnek is érzem magam, mint korábban. Mintha folyamatosan tanulnék, mintha Altair és Ezio nem csak egy virtuális kivetülése lenne a DNS-eimbe kódolt emlékeinknek, mintha több, egyre több és több tudás birtokába jutnék. Tudom, hihetetlennek hangzik, de amikre már most képes vagyok, már az sokkal több, mint amire épeszű ember gondolni merne. De miért is beszél az ember magában, miért lát szellemképeket, miért éli át újra és újra a múltat?! S ha már itt tartunk... Képességek, Templomosok, összeesküvés, az Éden Almája és a Testvériség. Igen, mindezek ellenére ez a "valóság", ez az én történetem, ami most folytatódik. Ez vagyok én, Desmond és folytatom Ezio Auditore da Firenze történetét a Borgia-k ellen, Rómában, 1499-ben. Én átélem és túlélem, ahogy eddig is, mert át kell élnem, mert túl kell élnem… és te? Te velem tartasz?”

Desmond Miles

Az Assassin’s Creed folytatódik. Noha nem egy számozott epizóddal, de nem is egy DLC-nek tűnő röpke kiegészítővel, Ezio történetét ott folytatván, ahol anno abbamaradt, mikor is a játékosok legtöbbje ledöbbenve nézte végig a záró képsorokat, majd folytatásért sikítottak.

Eljött hát az idő és vele együtt a folytatás; a játék, a virtuális szimulációt, összeesküvéseket és Templomosokat a képernyőnkre varázsoló akció-kaland „orgia”, aminek a záró képsorai ismét letaglózóak, a történet azonban összességében nem olyan kiemelkedő, mint amit a rajongók elvárnának, de azért ennyire ne rohanjunk (ugorjunk?) előre. Míg a végére érünk, nem egy olyan dologba botlunk bele, amik jót tettek a játékélménynek, újítanak rajta és színesítik, míg néhány elem ismét csiszolásra szorul, főleg, ha az összképet nézzük. Menjünk hát sorban…

 

Salve, cittadini di Roma! / Üdv, Róma polgárai!

Ahogy az már a monológból is kiderül, a Brotherhood ott folytatódik, ahol a második rész abbamaradt. Ez rengeteg játékosnak (köztük a cikkírónak is) már a bejelentéskor is ujjongásra kéztető mozdulatokat és öröm perceket, s könnyeket jelentett, hisz az Éden Almája olyat mutatott és tárt a játékosok elé, amire senki sem számított (főleg, ha a kitartó játékos megszerezte a nem kissé meglepő, rövid videó minden képkockáját a feladványok megoldásaival). A folytatás sokakban azonban ezzel együtt aggodalmakat is kiváltott, hisz ha a kedves olvasók, s laikusok szőrszál-hasogatóak szeretnének lenni, nevezhetnék a folytatást akár egy kiegészítőnek, DLC-nek is. Nos, a játékban annyi tartalom, újítás és meglepetés van, ami bőven felérne egy számozott rész tartalmával és újdonságaival, talán egyedül a story-line nem sikerült olyan ütősre, mint eddig. Kezdjük rögtön azzal, hogy a program Desmond rövid kis történeti összefoglalójával elmeséli, hogyan is kerültek abba a szituációba, ahol jelen pillanatban vannak, miért kell menekülniük az Abstergo Vállalat (Templomosok) elől, hős Orgyilkosunk (micsoda paradoxon) miért, s miként tudott Altair, majd Ezio emlékeibe belebújni, megszemélyesítve őket úgy, minta ő maga lenne a jeruzsálemi Hassassin, majd az Olasz Assassino.

 

A helyszín Róma, ami már magában háromszor nagyobb, mint a második rész Florence-éje, ismét lehetőséget adva a „homokozásra” (sandbox játékmenet), persze az emlékképek határain belül (Memória Szekvenciák), hisz egyes helyszínek nem állnak rögtön rendelkezésre a játék első szakaszaiban. A térkép öt nagy egységre lett felosztva; a Vatikánra, az Óvárosra, a „Tiber”-re és a városon kívüli tájakra és az ott található Antik emlékművekre. Tényleg hatalmas a terület, amit bejárhatunk, s ismételten nem Róma az egyetlen, ahol meg fogunk fordulni. Kezdetnek ott van mindjárt Monteriggioni, ahol a játék elején Ezio éli mindennapjait, látszólag nyugalomban, majd később Cristina Vespucci emlékeit átélve ismét visszatérhetünk Florence-be.

 

Városunk felvirágzott, fejlesztésekkel (ágyúk és csapdák) lett megbolondítva és még egy nő is beleszövődött Ezio mindennapjaiba. Természetesen ez az állapot mulandó, ahogy életerőnk és felszerelésünk maximális állapota is (ezt elég ügyesen megoldották a fejlesztők, piros pont érte!), hisz egy orgyilkos és családja élete sosincs biztonságban, a Borgia-k szépen, tömegesen az Auditore család és a kisváros lakóinak életére törnek, tragédia-tragédiát (azok a fránya puskák…) követ, majd egyre jobban beindul a sztori és a játékmenet.

Azt mondani sem kell, hogy Desmond ismét ténykedni fog a „jelenben” is (2012-ben járunk ugye, mikor nem az Animus-ban vagyunk), most már akkor lépünk ki a menün keresztül az Animus-ból, amikor csak szeretnénk.

 

E-mail-t olvasni (itt van pár érdekes és vicces párbeszéd is, érdemes meglesni őket!), a történetben tovább haladni (ez persze automatikus „disconnected”-del történik:) ill. ereklyéket felkutatni (Trófea / „Acsi” jár érte), mellesleg megjegyzendő; a játék egyik kellemes meglepetése, ahogy Lucy-val ugrálunk, haladunk előre a tárnákban, fantokokat hallucinálunk és egyre jobban „átalakulunk”.

Mint egy igazi orgyilkos páros, egyre jobban megkedveljük a hölgyemény, kár, hogy ilyen játékelem egyébként nem sok van, elvétve akad egy-egy, de nem jellemző.

Rosa in Fiore / A kivirágzó Rózsa

Ezio dolgát sok minden nehezíti a játék elején; a Borgia-k, a város bolthálózatának nagy része romokban, a klánok szétszéledve és még sorolhatnánk. Feladatunk, ha nem is kötelezően, de erősen ajánlottan, hogy ezeket a dolgokat is helyrehozzuk, felújítsuk és gazdaságilag fellendítsük a várost, s annak környékét. A Borgia-k őrtornyai és velük együtt a területek, melyeket uralnak megtorlásra és vérre szomjaznak. Ezen területek elfoglalása boltok és különféle feladatok, járatok megnyitását is jelentik, mindenképpen érdemes minden adott helyzetben elérhető ilyen területet „felszabadítanunk”. Miért is?

 

A területeken kovácsműhelyek, szabók, méterárusok és művész különlegességek vannak meglehetősen mély elnyomás alatt, amiket egy jóravaló Assassino nem tűrhet (ugye?). Ha folyamatos pénzforráshoz szeretnénk jutni, ha a gyorsutazáshoz szükséges földalatti gyorsjáratokat szeretnénk használni, érdekel minket a hat pecsét alatt őrzött titkos Romulus páncélzat, nos, nincs más teendőnk, mint szépen levadászni az adott terület kapitányát és felgyújtani az őrtornyot, ezáltal megnyitva a lehetőségek tárházát az adott területen. Igen, egyúttal megkapjuk a torony által kínált kilátót, feloldjuk a bolthálózatokat, a csatornarendszereket a klánok épületeit, s ami a későbbiekben az egyik legfontosabb tényező; a Testvériség kilátókban elhelyezett elérhetőségeit!

 

Rengeteg minden került a játékba, már ezek után is sejthető, hogy tartalomban ismét nem lesz hiány. A név kötelez, s a kiképzés ránk hárul. Az emberek toborzása / begyűjtése nem túl nehéz, a menedzsment felület könnyen átlátható és kezelhető, különösképpen senkinek sem fog gondot okozni saját orgyilkos klánunk irányítása. Az embereink feladatokat láthatnak el, küldetésekre küldhetjük őket szerte Európában, amikért természetesen tapasztalatot és pénzt szereznek, szintet lépnek és fejlődnek, mind felszereltség, mind teljesítmény tekintetében.

 

Az elosztható pontok felett mi rendelkezünk, ahogy a felett is, milyen ruhát viseljenek, merre-, kik menjenek és hányan. Ha nem eresztjük szélnek őket, akár minket is szolgálhatnak utunk során, sőt. Egyes feladatok megkívánják jelenlétüket, sokban megkönnyítik az előrehaladást és a küldetések sikerességét, gyorsaságát. Immáron a DNS memória szekvenciái minden egyes alkalommal különféle kihívásokat állítanak elénk, így azok végrehajtásával elérhetjük a 100% szinkronizációt, magyarul a ténylegesen megtörtént eseményeket játszhatjuk végig, ha mindent úgy csinálunk, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

 

Elég zavaros és furcsa, mondhatni nehéz erről a laikus olvasóknak mesélni, hisz az egész sorozat összeesküvéseken, valós és valótlannak hitt történelmi eseményeket alapszik, nem egyszerű tehát felvázolni egy jól megérthető és átérezhető összképet. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy amit Desmond átél a játék során, azt nekünk is hasonlóképpen és átszellemülve kell átélnünk a képernyők előtt, ami egyébként a legtöbb játékosnak egyáltalán nem egy nehéz dolog

 

 

 

Call of Duty: Black Ops

Az eddig nyilvánosságra hozott, vagy kiszivárgott információk szerint a CoD7-ben a második világháború végétől a Hidegháború végéig terjedő időszakban valóban lezajlott, vagy fiktív fegyveres konfliktusokban vehetünk részt Vietnámban, Kubában, az Északi Sarkon, és esetleg egy afrikai országban. Emellett több „titkos küldetésben” is bizonyíthatjuk rátermettségünket, többek között az egykori Szovjetunió területén, vagy az 1981-es londoni túszmentési akcióban ("Nimród" hadművelet). A játékmenet legnagyobb újdonsága, hogy megjelenik a 2 vagy 4 fős kooperatív mód, melyben tényleg komoly csapatmunkára lesz szükség, bár a történetet inkább két hősre szabták. A továbbfejlesztett multiplayerben a Modern Warfare 2 multijának számos hibáját igyekeznek kiiktatni a Treyarch srácai, és végre megjelennek az elődből kispórolt dedikált szerverek is. A lehetséges járművekre és fegyverekre még csak következtetni lehet, de biztosan számíthatunk a híres SR-71 Blackbird helikopterre, amiből a földön harcoló csapattársainkat irányíthatjuk (bár vezetni nem lehet), valamint egy nyílpuskára, amivel nyílvesszőt és robbanó nyilat is kilőhetünk - mesterlövészek kedvence lehet. Az FPS-ek kevésbé lényeges részéről, a történetről annyit lehet tudni, hogy hősünk vallatása alatt előtörő emlékképeiből épül majd fel, és némi morális üzenetet is igyekeznek megfogalmazni. A Call of Duty: Black Ops az ígéret szerint 2010. november 9-én érkezik meg PC-re, Xbox 360-ra és PS3-ra. Hamarosan megtudhatjuk, miként viszi tovább a Treyarch a Call of Duty sorozatot…

 

 

 

 

 

 

 

Battlefield 3

 

A megújult egyjátékos kampány során három különböző hadszíntéren harcolhatsz, így bejárhatod többek közt Párizs, New York és Omán városát is. Folyamatosan ébernek kell lenned, ugyanis a városok hemzsegnek a terroristáktól. Akár egyetlen mesterlövész is végezhet az egész osztaggal, ha nem vagy elég óvatos...