A Gitár

Fajtái:

-Akusztikus gitár

-Elektromos gitár

-Basszusgitár

-Warr-gitár

 

Akusztikus gitár

Az akusztikus gitárok csoportjába tartozik minden olyan gitárfajta, mely akusztikus módszerrel, a rezgésbe hozott húrja által gerjesztett hangszertest vagy más mechanikus rezonátor segítségével sugározza ki hangját. Az elektronikus hangfeldolgozás térhódítása előtt természetesen minden hangszer „akusztikus” volt, az akusztikus gitár fogalma a húrjainak rezgését elektronikus úton feldolgozó elektromos gitártól való megkülönböztetés miatt terjedt el.

 

Elektromos gitár

Az elektromos gitár egy kordonfon, azaz húros, pengetős hangszer. Ezen belül egy gitártípus, ahol a pengetett hang megszólaltatása egy elektromos eszköz (hangszedő) segítségével történik, szemben az akusztikus gitárokkal, ahol a hangot maga a gitár rezgőteste hozza létre.

Az elektromos gitár feltalálása, azaz már az 1950-es évek eleje óta szinte minden könnyűzenei együttes elengedhetetlen hangszere. Elterjedése nagyban hozzájárult a rockkultúra kialakulásához, így napjainkra az egyik legnépszerűbb hangszerré vált.

Megjelenését követően indult el az a mozgalom, aminek köszönhetően a zenekritikusok egyre komolyabban vették a „könnyű” zenét és felfigyeltek rá, hogy a klasszikus zene korszaka után is létrehozhatóak maradandó értékű zeneművek. Mára az elektromos gitár betört szinte minden műfajba – átlépve a rock határain, megjelenik a popzenétől egész a dzsesszig szinte mindenütt.

Basszusgitár

A basszusgitár a gitár mélyebb hangfekvésű változata. Legismertebb ezek közül az elektromos basszusgitár, ami külsőre hasonlít az elektromos gitárhoz, de legtöbbször csak négy húros, és menzúrája, tehát rezgő húrhosszúsága nagyobb, húrjai vastagabbak a gitárhoz képest. Hangolása legtöbbször a nagybőgővel azonos, tehát húrjai a gitár alsó húrjaihoz képest egy oktávval mélyebbek.

Az elektromos basszusgitár az 1950-es években jelent meg a szórakoztatózenében a nagybőgő helyettesítő hangszereként. A legtöbb műfajban a ritmusszekcióhoz tartozik, de a dzsessz és funk stílusokban szólózásra is használják. Meghatározó szerepe miatt szinte az összes könnyűzenei műfaj elengedhetetlen szereplője.

 

 

Warr-Gitár

A Warr-gitár egy 10, 12, 15 vagy ritkán több húros érintőgitár. Mark Warr, egy hangszer, főleg gitár, illetve húros hangszer készítésével foglalkozó művész fejlesztette ki. Lényege, hogy pengetés helyett csak a húrok érintésével, finom ütögetéssel szólaltatjuk meg az egyes hangokat.

A rajta történő játékhoz csak egy ujjra van szükség egy hang megszólaltatásához – szemben a hagyományos gitárral, ahol kettőre: egy ujj a hang lefogásához, egy pedig a húr pengetéséhez. Így a két kéz minden ujját egyszerre lehet használni játékkor. Ez lehetővé teszi több mint egy szólam játszását egyidejűleg, vagy lehetőséget ad arra, hogy megosszuk a játékot a két kéz ujjai között.

Mark Warr különlegességét a hangszerkészítésben a fa használata adja. Rengeteg különbözőfajta fát használ az egzotikustól az átlagosig, a specifikus és meglehetősen bonyolult kombinációkig az eltérő hangszínek eléréséhez. A Mark Warr által készített hangszerek mindegyike máshogyan szólal meg.

Ránézésre az egyik egyik legfőbb különbség e hangszer és egy hagyományos gitár között az, hogy hogyan áll a hangszer a zenészen. Egy gitár, ha vállpánttal viselik, vízszintesen áll. Warr-gitárt viselésekor a hangszer inkább függőleges helyzetű, de könnyű súlya miatt vízszintes helyzetbe hozható, mint egy hagyományos gitár. Ez azt jelenti, hogy az érintőgitáros stílushoz kényelmesebb függőleges pozíció választható, a hagyományos játékhoz pedig a vízszintes.

 

Híres gitárosok

Jimi Hendrix

James Marshall „Jimi” Hendrix (Seattle, Washington, USA, 1942. november 27. – London, Egyesült Királyság, 1970. szeptember 18.) amerikai gitáros, énekes, zeneszerző. Mind a mai napig valóságos kulturális ikonnak számít. Rajongók és kritikusok egyaránt elismerik kivételes tehetségét, sokak szerint Jimi Hendrix a valaha élt legjobb és legnagyobb hatású rockgitáros. 1967-ben tett szert világhírnévre, amikor zenekarával, a The Jimi Hendrix Experience-szel a montereyi popfesztiválon első amerikai koncertjét adta. 1969. augusztus 18-án az ő fellépésével zárult a woodstocki fesztivál. Tragikus hirtelenséggel, 1970. szeptember 18-án, londoni lakásán hunyt el – 27 éves volt.

 

Ritchie Blackmore

Az 1945-ös születésű Blackmore története úgy kezdődik, mintha egy tanmese volna, a tanulság: gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni! Tizenegy évesen kapta gitárját az apjától, aki úgy ösztönözte, hogy azt mondta neki: ha nem tanul meg játszani rajta, szétveri a fején a hangszert. A klasszikus zenei leckék azonban elég nyögvenyelősen mentek, azonban két év múlva felfedezte magának a klasszikus rocknroll akkori hőseit. 1968-ban alakul a Deep Purple, tagjai Ritchie mellett: John Lord billentyűs, Rod Evans énekes, Ian Paice dobos és Nick Simper basszusgitáros.

Az új együttes először a Ritchie Blackmores Rainbow névre hallgatott. 1997 óta Candice Nightb énekesnővel, valamint menyasszonyával illetve feleségével vezeti a Blackmores Night nevű együttest, amely egyszerre épít a folkra és a reneszánsz zenére, no meg persze a jó öreg elektromos gitárra.

Innovatív játéka, pengetési technikája, ujjainak viharos sebessége évtizedek óta ad példát a gitárosoknak. Erőteljes riffjei a heavy metalra hatottak, a blues és a klasszikus zene iránti érdeklődése a progresszív műfajokra.

 

Keith Richards (Dartford, Kent, Anglia, 1943. december 18.) angol gitáros, zeneszerző, énekes.

1963-ban lépett be a Rolling Stones együttesbe. Zeneíró barátjával, a Stones énekesével, Mick Jaggerrel több száz számot írtak és vettek fel. 2003-ban a Rolling Stone magazin ?A világ 100 legjobb gitárosa? című számában 10.-nek választotta meg. A banda mindig is oszlopos tagjaként megkapta a Rolling Stones másodszámú vezetője címet. Jellemzőjévé vált a folytonos kábítószerhasználat ami jelentős hatással volt életére, külsejére és zenéire, például a ?Honky Tonk Women?-re.
Zenei tehetségén kívül színészi tehetségét is megmutatta A Karib-tenger Kalózai harmadik részében, ahol Jack Sparrow (Johnny Depp apját, vagyis a ?kalóz-törvény? őrét játszotta.

 

Eric Patrick Clapton

(Ripley, Surrey megye, Egyesült Királyság, 1945. március 30.), a Brit Birodalom Legkiválóbb Tagja kitüntetés tulajdonosa, becenevén "Slowhand" (?lassúkezű?), Grammy díjnyertes brit gitáros, énekes és zeneszerző. A rock-korszak egyik leginkább megbecsült és legnagyobb hatású gitárosa, akit egyedülálló módon háromszor is beiktattak a Rock and Roll Hall of Fame-be. Clapton a popzene történetének egyik legnagyobb hatású zenésze.

Bár karrierje során többször váltott stílust, zenéje megőriztea blues hagyományait. Claptont karrierjének több szakaszában is újítónak tartották, ezek közül kiemelkedik a blues-rock (The Yardbirds és John Mayall & the Bluesbreakers) és a hard rock (Cream) terén nyújtott teljesítménye. Különböző stílusokban is komoly sikereket ért el: delta blues (a Robert Johnson tiszteletére megjelent Me and Mr. Johnson című album), pszichedelikus rock ("Sunshine of Your Love"), pop ("Change the World") és reggae ("I Shot the Sheriff").

Zongora

A zongora egy hangszer, amelynél egy billentyűsorral összeköttetésben álló, kis kalapácsokkal megütött, hangszekrényben kifeszített fémhúrok adják a zenei hangot.

A zongora billentyűs, polifón húros hangszer, hangképzése mechanikus, a kezelése a többi hangszerhez képest egyszerű, viszonylag könnyen és gyorsan elsajátítható. Népszerűségének oka az is, hogy egy játékos több szólamot képes egyidejűleg megszólaltatni rajta, így zenekari vagy kórusműveket, de akár operákat is könnyen előadhatunk segítségével. Ilyen szempontból a zeneszerzők és karmesterek fontos segédeszköze. Ugyanakkor hangolásának szükségszerűen kompromisszumos mivolta  nem mindig teszi lehetővé a tiszta intonációt. Sokan ezért nem is tekintették teljes értékű hangszernek.

 

Dob

A dob fogalmába sokféle, működési elvében, méretében, anyagában jelentősen különböző hangszer tartozik. Legjellemzőbben membranofon (kifeszített hártya rezgése által hangot adó) hangszerek tartoznak ide, de sok idiofon (szilárd test rezgése által hangot adó) hangszert is dobnak nevezünk. Közös bennük az, hogy megütéssel szólaltatják meg, és általában tompa, felhangszegény, rövid lecsengési idejű, „doboló” hangot adnak.

 

Membrános dobok

A dob leggyakrabban egy nagyjából kör keresztmetszetű üreges test, melynek egyik, vagy mindkét végére bőr vagy újabban műanyag hártyát feszítenek. A dob teste készülhet kivájt, kiégetett fatörzsből, ahogyan a legősibb dobok készültek, hordószerűen összeillesztett dongákból, rétegelt furnérlemezből, fémből, kerámiából, műanyagból és még sokféle más anyagból.

A dobbőr, a membrán rögzítésére, megfeszítésére is sokféle módszer alakult ki a hangszer története során, ékekkel, szegekkel, kötelekkel, bőrszíjakkal és ezek kombinációival lehet a bőrt a megfelelő feszességre hangolni. A mai doboknál a legelterjedtebb eljárás, hogy a bőr peremét először egy fémgyűrűre tekerik, majd azt egy fémkeret közvetítésével csavarokkal feszítik a dob testére.

A test formája is sokféle lehet: az üstdob fémből készül, és üst formájú; a salsában használt timbales szintén fémből van, de hengeres, a másik végén nyitott. A szintén karibi konga karcsú hordóformájú, készítési módja is ennek megfelelő; a sámándobnak szinte nincs is teste, az egész egy keskeny keretre feszített bőr. A kisdob vagy pergődob teste lapos, alul-felül membránja van, az alsóhoz pergőhúr feszül; a tom-tom egy vagy két membrános lehet, utóbbi változatában az alsó membrán pergőhúr nélküli. A membrán átmérője, vastagsága, rugalmassága, a test formája, térfogata, nyitott vagy zárt jellege együttesen határozzák meg a dob hangzását.

 

 

Fa- és fémdobok

A résdobok leggyakrabban fából készült üreges testek, melyek egyik felületén hosszú, egyenes vagy más, meghatározott formájú hasíték van, amely úgy gyengíti meg a test szerkezetét, hogy az – a dob bőréhez némileg hasonlóan – ütővel rezgésbe hozhatóvá, megszólaltathatóvá válik. Legjellemzőbb előfordulási helyük az egyenlítő mentén a bolygónkat körbeölelő sáv, a Kongó, az Amazonas vidéke és Óceánia, talán azért, mert elsősorban ebben az övezetben találhatóak azok a fák, melyek anyaga alkalmas ilyen hangszer készítésére.

A résdobok mérete változatos: néhány centimétertől a tíz méteresig terjedhet. Az ilyen nagy méretű dobokat beszélő dobnak használták, hangerejükre jellemző, hogy tíz-húsz kilométerre is tudtak üzeneteket továbbítani velük.

Dobnak nevezhetjük még a Trinidad és Tobago-ban honos népszerű, 55 gallonos olajoshordóból készült idiofon hangszert, az acéldobot. Ez csak kinézete és használata alapján hasonlít dobhoz, valójában egy igen kifinomult dallamhangszer. Leginkább a behangolt gong-sorozatokra emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy egy hangszer több hangmagasságot is képes megszólaltatni.

 

Dobfelszerelés

A dobfelszerelés a modern nyugati jazz- és szórakoztatózene igényeinek megfelelően jött létre. Sokféle ütőhangszert gyűjt össze, egyesít magában olyan módon, hogy egyetlen zenész kezelhesse azokat. A hagyományos membrános dobokon kívül, mint a kisdob, a tam-tam, a nagydob, még cintányérok, kolompok, fadobok és egyéb ütőhangszerek tartozhatnak hozzá.