Weöres Sándor Általános Iskola Újság
Keresünk s, majd
papírra vetünk.
papírra vetünk.
Ezt az oldalt én fogom szerkeszteni. Ha valakit érdekel természet,tudomány egyszóval National Geographic akkor nézzen be ide.
Drasztikusan megváltozott az oroszlánok közvetlen környezetük ránti viselkedése, olvasható a Journal of Applied Ecology cikkében. Az ok: az egyre gyakoribb konfliktus az emberrel, ami miatt egyes oroszlánok ma már a „félelem földjén” élnek.
Marion Valeix az Oxfordi Egyetem vadvédelemmel foglalkozó kutatója kollégáival kifejtette, hogy a zsákmányállatok jellemzően félénkek, ezért állandóan figyelik a környezetüket. Ma azonban már csúcsragadozóknál is előfordulhat ilyen magatartás, ha ember uralta vidéken élnek.
A kutatók a botswanai Makgadikgadi Pans Nemzeti Parkban tanulmányozták az oroszlánok viselkedését, ahol az alföldi zebrák és csíkos gnúk óriási csordái az év különböző szakaiban más-más területen élnek.
A védett területek körüli földeken pásztorok legeltetik állataikat. Amikor a gnúk és zebrák csordái elhagyják az oroszlánok területeit, azok a legelő állatokra, például marhákra kezdenek vadászni – egyebek közt azért, hogy ne kelljen elhagyniuk territóriumukat –, ami ember-oroszlán konfliktusokat idéz elő.
GPS nyomkövetéssel megállapították, hogy az oroszlánok viselkedésének egyik fő mozgatórugója a félelem, az emberekkel való összetűzéstől. A kutatók több oroszlánnál is lőtt sebeket találtak – ez annak bizonyítéka, hogy a ragadozók túlélhetik a felfegyverzett emberekkel való találkozást, de ezek az események maradandó nyomot hagyhatnak bennük.
A kutatók szerint a félelem nem velük született tulajdonság, hiszen a kölykök roppant kíváncsiak, és nem tartanak az embertől. De ahogy felnőnek, anyjuk és a falka többi tagja révén megtanulnak félni tőlünk.
A szakemberek remélik, sikerül olyan, anyagi és egyéb ösztönzőkkel működő rendszert bevezetni, amelyekkel a pásztorok rávehetők a biztonságosabb állattartási módszerek alkalmazására és kevésbé lesznek agresszívek az oroszlánokkal.
Egy nádiposzáta repülési rekordja
Az MME Madárgyűrűzési Központ 2012. január 5-én kapott hírt az olasz partnerszervezettől egy rekorder madárról.
2011. október 2-án, reggel 9 órakor az MME Fenékpusztai Madárgyűrűző és Madármentő Állomásán jelölt 13,5 grammos cserregő nádiposzátát fogtak vissza október 4-én reggel 6 órakor az észak-olaszországi Erba város határában, a gyűrűzés helyétől 625 km-re, 11,1 grammal.
Mivel a nádiposzáták főleg éjszaka repülnek, azért is nagy teljesítmény, mert ezt a távolságot két éjszaka alatt tette meg. Az 1908 óta gyűjtött adatok alapján a most befogott cserregő nádiposzáta a leggyorsabb.
Bank László, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) baranyai csoportjának irodavezetője az MTI-nek elmondta, hogy nemrég kaptak hírt arról, hogy a még 2010. augusztus elején a Sumonyi Madárvonulás-kutató Állomáson gyűrűzött cserregő nádiposzáták közül augusztus 27-én ellenőriztek egy példányt Spanyolországban. A madarat a Földközi-tenger partvidékén fogták be, mindössze 20 nappal a gyűrűzést követően. A légvonalban számított távolság a két hely között 1676 kilométer. A Sumonyban megjelölt cserregő nádiposzáták közül ez volt a harmadik példány, amely Spanyolországban került kézre.
A természetvédelmi szakember szerint a Kárpát-medencei nádiposzáták két útvonalat használnak vonulásuk során. Egy részük a Földközi-tengert keleti irányban megkerülve a Boszporuszon keresztül éri el Ázsiát, majd a közel-keleti partvidéken haladva a Nílus deltájánál ér Afrikába. Másik részük a tengert nyugati irányban kerüli meg, és a Gibraltári-szoroson átrepülve hagyja el Európát.
A természetvédelmi egyesület irodavezetőjének tájékoztatása szerint a Spanyolországban gyűrűzött cserregő nádiposzáták közül eddig két példányt fogtak be Sumonyban. Mindkét madarat annak a helynek a közelében jelölték meg, ahol a fent említett nádiposzáta megkerült.
Az év természetfotósa – huszadszor
Huszadik alkalommal írták ki Magyarország legnagyobb természetfotós szakmai megmérettetését, a A GDF–SUEZ Az Év Természetfotósa 2012 pályázatot.
A pályázat kiírója, a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége az elmúlt két évtized alatt – a továbbra is egyre növekvő érdeklődés mellett – nagy sikerként könyvelhette el a beérkezett pályaművek, s egyúttal az egész szakmai versengés színvonalának emelkedését.
Az idén a hagyományos díjak – Az Év Természetfotósa, Az Év Ifjú Természetfotósa, Az Év Természetfotója – mellett az év legjobb búvárfotósát is díjazzák, új kategóriaként pedig megjelent a reneszánszát élő fekete-fehér fotográfia is.
Az idei pályázatra a következő 15 kategóriában lehet nevezni: Kezünkben a Föld; A madarak viselkedése; Az emlősök viselkedése; Az állatok viselkedése; Állatok és környezetük; Az állatok szemtől szemben; Növények és gombák; Kompozíció, forma és kísérletezés; Tájak; Élet a vízfelszín alatt; Napnyugtától napkeltéig; Fekete-fehér természetfotók; A természet féktelen energiái; Ifjúsági kategória; Természetfotós munka közben (Werk).
A kiírók, az immár két évtizedes tapasztalatokra támaszkodva, az idei esztendőtől 25 darabban korlátozzák az egy pályázó által beküldhető képek számát. Ennek a változtatásnak az a célja, hogy a lehetőségekhez mérten kiegyenlítse az egyes nevezők esélyeit. A pályázatra 2012. május 7-én éjfélig küldhetik be képeiket
a verseny weboldalán mindazok, akik szeretnék megmérettetni magukat Európa egyik legrangosabb természetfotós pályázatán.