Weöres Sándor Általános Iskola Újság
Keresünk s, majd
papírra vetünk.
papírra vetünk.
Lovak
FAJTÁK:
Melegvérű lófajták:
Akhal-tekini
Kialakulás:
Egyesek szerimnt az akhal-tekini legalább 3000 éves múltra tekint vissza, az egyik legrégebbi fajta a világon. A közép-Ázsiában, a mai Türkmenisztán területén élő nomád törzsek a középkorban, nagy becsben tartották, családtagként becsülték a szívós lovakat. Egy olyan lóról van szó, amely kemény sivatagi környezetben, szegényes táplálék és szélsőséges időjárási viszonyok közt is megélt. 1881-benTürkmenisztán az Orosz Birodalom részévé vált, ettől kezdve Oroszországban tenyésztették a fajtát. Elnevezése az egykoron az Akhal-oázis környékén élő teke nevű türkmén népcsoportra utal. Manapság az akhal-tekinit kiváló sportlóként tartják számon.
Testfelépítés:
Kicsi, finom fej. Hosszú, vékony, magasan illesztett nyak. Magas mar. Széles, mély mellkas. Hosszú hát. Hosszú, vékony ráma, jól izmolt törzs. Hosszú, vékony, izmos láb.
Jellemzők:
Mandula alkú szem. Aranyosan, fémesen, csillogó szőrzet, amely lehet pej, szürke (fehér), fekete, fakó, sárga (arany).Mozgása lapos, nem túl lebegő.
Hazsnálat:
Díjugratás, díjlovaglás, távlovaglás.
Marmagasság:
kb. 157 cm
Származási hely:
Türkmenisztán, Ázsia
Vérmérséklet:
,,egygazdás´´ lónak tartják. Hűséges, de ha valamit nem akar megtenni, csökönyös is tul lenni.
Altér-real
Kialakulás:
A nemes fajtát Portugáliában tenyésztették a királyi udvar számára. A fajta elnevezése Alter do Chão városnevéből származik; a real szócska ,,királyit" jelent. Az 1700-as évek közepén a fajtaalapításában andalúz vérvonalak játszottak jelentesős szerepet. A napóleoni háborúkban, az Ibériai-félszigeteken 1804-1804 között dúló harcok idejénaz állomány nagy részét szétkergette, a legjobb egyedeket elvitte hadizsákmányként. Ezután Portugáliában megpróbálták visszanemesíteni a fajtáthannoveri, normann, arab és angol telivérek keresztezésével, de ezek a próbálkozások rendre kudarcba fulladtak. A 19. században szerencsére újra bevitték az andalúz fajtát a tenyésztésbe, így megmenekült az Altér-real fajta.Amikor a 20. század eljén megaszűnt a portugál királyság, Ruy d Andrade, egy portugál lótenyésztési szakember vette át a fajta tenyésztését. 1932-ben az altér-real ménes a portugál mezőgazdasági minisztérium fennhatósága alá keerült.
Testfelépítése:
Szép fej, széles homlokkal. Előfordul az enyhén csukafej (ívelt orrhát). Rövid hát, csapott far, alcsonyan illesztett farok. Erős csánk.
Jellemzők:
Akciós mozgás, tipikusan magas léptek. Ideális a magasiskola feladataira, ugrásaira. Főbb színei a pej, sötétpej és szürke (fehér).
Használat:
Klasszikus magasiskola, díjlovaglás.
Marmagasság:
kb. 152 cm
Származása:
Portugália, Európa.
Vérmérséklet:
Okos, bátor.
Pinto (paint horse)
Kialakulás:
Amikor az 1500-as évek elején a spanyol konkvisztádor, Hernán Cortés, Észak-Amerikába hajózott, az átszállított lovak között egy sárgatarka ló biztosan volt. A legenda szerint ebből a lóból alkult ki az amerikai pinto (paint horse). A foltos lovakat különféleindián törzsek, többekközött a komancsok is kedvelték. Hivatalosan 1960-ban ismerték el a fajtát. A pinto felépítése olyan, mint a quarter-é, azaz a munkaló tíbusba tartozik. A fehér foltok mellett gyakorlatilag bármely egyéb szín megjelenhet, ennek alapján overo, tobiano és tovero színűek is lehetnek.
Testfelépítés:
Tetszetős fej, kicsi fül, erős állkapoccsal. Arányos, izmos test, rövid hát. Széles, mély mellkas és kitűnően izmolt far, erős láb.
Jellemzők:
Az overo változatnál a sötét szín az uralkodó, amely általában fedi a ló egyik vagy mindkét oldalát, míg a lábak rendszerint fehérek. A tobiano változatnál a fehér szín az uralkodó, amely azonban általábannem fut fel a ló hátára, a lábak rendszerint sötétek. A tovero változatnál egyik vagy mindkét szem kék, az uralkodó szín lehet akár fehér akár sötét.
Használat:
Nagyon sokoldalú és sportos; az angol és a westernlovaglás számos területén használható; az amerikai ranchek igen népszeű marhaterelő és munkalova.
Marmagasság:
145-155 cm
Származási hely:
USA, Észak-Amerika.
Vármérséklet:
Okos, könnyen kezelhető; kemány munkára alkalmas, megbízható.
Quarter horse
Kialakulás:
Az ,,Amerika lovaként ismert Quqrter horse az első olyan fajta, amelyet az Amerikai Egyesült államokban regisztráltak. Az 1700-as években az amerikai telepesek az angol méneket és kancákat azzokkal a szívós, kicsi lovakkal keresztezték, amelyek még spanyol hódítók által betelepített állatok leszármazottjai voltak. Ennek eredménye képpen leétrejött egy kemény, megbízható fajta, amelyet lovaglásra, marhaterelésre, lovaskocsi-húzására és igavonásra használtak, de rövid távú ver4senyeken is kipróbálták őket. Nevüket onnan kapták, hogynegyedmérföldes távon igen gyorsak. Az amerikai quarter lovat a világ egyik legnépszerűbb fajtájának tartják. Közismerten kiváló vérmérsékletűek, nagyon sokokdalú, figyelemre méltóan sokféle lovas sportágban képes jól teljesíteni.
Testfelépítés:
Tetszetős fej, kicsi fül, jól fejlett állhapocs. Arányos, izmos test, rövid háttal, széles, mély mellkassal és kiválóan izmolt farral. Sokszor zömök, .alacsony, de a telivér háttérnek köszönhetően vannak köztük magasabb és vékopnyabb egyedek is.
Használat:
Mindenfajta angol és westernversenyeken használják, ezenkívül negyedmérföldes lóversenyeken futtatják; marhaterelő lóként, munkalóként nincs párja az amerikai rancheken.
Marmagasság:
145-155 cm
Származási hely:
USA, Észak-Amerika
Vérmérséklet:
Kedves természetű, könnyen kezelhető, egyedülálló egyéniséggel.
Amerikai saddlebred
Kialakulás:
Ennek az amerikai fajtának a története az Amerikai Egyesült Államok születésénél korábbra nyúlik vissza. Az 1600-as években a brit telepesek ir hobbilovakat és skót galloway lovakat vittek át az Újvilágba. E két fajta keresztezéséből egy kényelmes hátaslófajta, az úgynevezett narragansett pacer jött létre. Az 1700-as években importált angol telivéreket keresztezték a narragansett pacerrel, ami egy népszerű, méretében és felépítésében egy telivér szerű fajtát eredményezett. Ezt a lovat hívták akkor amerikai lónak, majd az 1800-as évektől kezdték amerikan saddlebrednek hívni a tenyésztők. A 19. században a telivérek mellett morgan, hackney és standarbred fajtákkal is keresztezték. A mai saddlebred továbbra is őrzi a puha jármódokat, ettől olyan kényelmes hátasló.
Testfelépítése:
Tetszetős fej, kicsi, csinosan ívelt fül.Hosszú nyak, magasan tűzött fej. Rövid hát, Kerek törzs, hosszú láb. Természetesen magas a farokillesztése, de a bemutatókon gyakran beállított farokkal mutatják be a lovakat, hogy még hangsújosabb legyen a farok tartása.
Jellemzők:
Élénk, elgáns, akciós mozgás. Arról is fel lehet ismerni, hogy ügetés közben nagyon magasra emeli a lábát. Híres kényelmes, különleges jármódjairól, két sajátos jármódja a slow gait és a rack. Jellemző színek: pej, fekete, sárga és szürke. Népszerűek a palomino (mosott sörényű aranysárga) és a pöttyös színű egyedek.
Használat:
Három és öt jármódú osztályokban szokták bemutatni;nyereg alatt és fogatban os nagyszerű hobbiló.Használják western pleasure versenyeken, túralovagláson, díjlovaglásban és díjugratásban is.
Marmagasság:
152-165 cm
Származási hely:
USA, Észak amerika
Vérmérséklet:
Kedves, emberszerető, kíváncsi és szeret az ember kedvében járni.
Amerikai standardbred
Kialakulás:
Az amerikai standardbred fajta az 1700-as évek végén jött létre, egy angol telivér mén, Messenger leszármazottjaiból. Ő volt a szépapja Hambletonian 10-nek, amely minden standardbred fajtájú ló pedigréjében megtalálható. A fajta neve onnan ered, hogy a lovaknak ügetésben egy bizonyos ,,standard, időegység alatt kell megtenni egy mérföldet ahhoz, hogy a fajtában regisztrálják. Az amerikai standerdbred versenyeztetik ügetésben (amikor az átlós lábak léonek egyszerre) és poroszkálásban is (amikor agyoldali lábak lépnek egyszerre). A legtöbb verseny egy mérföld hosszúságú. A valaha élt legnépszerűbb standardbred Dan Pacth volt, amely 1,55 perc alatt tett meg egy mérföldet, poroszkálva. Az amerikai standerdbred a világ legfinomabb felépítésű fogatvonóként tartják számon. Ha már nem versenyeztetik, jó hátas- és fogatoló vállhat belőle.
Testfelépítés:
Durva, de tetszetős fej, közepes nyak, mély mellkas, hosszú, erős test, erős hátsó végtagok. A far rendszerint túlnőtt, magasabban, mint a mar. Erős, száraz láb, ellenálló, kermény pata.
Jellemzők:
Vagy ügetnek, vagy poroszkálnak, de sohasem tudják mindkettőt. A poroszkáló általában valamivel gyorsabbak, mint az ügetők.
Használat:
Fogatverseny, fogathajtás, hobbilovaglás.
Marmagasság:
152-165 cm.
Származási hely:
USA, Észak-Amerika.
Vérmérséklet:
Kedves, szerlíd, barátságos és nyugodt; gyorsan tanul.
Amerikai melegvérű
Kialakulás:
A gyakran félrevezethető melegvérű kifejezés nem ms, mint egy lótípus, amelynek a származásában fellelhetők mind a hidegvérű lovak (igavonó típus), mind a könnyű felépítésű angol vagy az arab fajták. Nagyon sok országnak megvan a saját melegvérű vagy félvér fajtája, amely sok esetben az angol telivérből alakult ki. Mivel az ideális sportló létrehozása a cél, a melegvérű fajták jellemzően jó díjlovak , ugrólovak és fogatlovak. Az Amerikai Melegvérű Tenyésztői Egyesület 1983-ban alkult. Vérvonaltól függetlenül idetartozik minden sportló, amely felépítése és képességei alapján sikeresen teljesthet a klasszikus lovassportokban.